|
Ez a 24 éves, kamaszos külsejű, szőke, kék szemű világsztár alig két év alatt érte el mindazt, amit másoknak talán egy élet árán sem sikerül. Legendává vált épp úgy, mint Elvis, Marilyn vagy James Dean. Leonardo élete szerencsére nem tragikus, sőt a filmes szakmában szinte hihetetlen, mennyire kiegyensúlyozott, vidám és sikeres.
Az 1974. november 11-én született ifjú színészóriás élete ma már apró gyermekkorától nyitott könyv. Nem csupán a Rómeó és Júlia, a Titanic, A vasálarcos bombasikere után tavaly félszáz nyelven kiadott életrajzi albuma kapcsán, de a médiumok és az eddig mindig elmaradó Oscar-díj révén is. A kis szobrocskát harmadik filmje, a Gilbert Grape óta várja. Nem is méltatlanul. A Gilbert Grape-ben ő alakítja a család szellemileg visszamaradott kamaszát, Arnie-t, aki nem érti, csak érzi a körülötte zajló eseményeket. „Minden olyan magától értetődően jött. Soha nem jártam színiiskolába, a középiskolát is úgy-ahogy végeztem el. Élvezet volt Arnie bőrébe bújnom. Ismertem. ...”19 évesen jelölik a legjobb férfi epizodista díjára, de azt nem ő, hanem a veterán Tommy Lee Jones nyeri el A szökevény államügyészéért. „Nagy kő esett le a szívemről. Idegesített a nyerés lehetősége. Féltem, hogy ha esetleg beszédet kell mondanom, belesülök vagy dadogok, hasra esem, viszketni kezd az orrom vagy mit tudom én.”
Az elmaradt díjért kárpótlásul megkapta a Los Angeles-i filmkritikusok által alapított New Generation Award 1993 díjat a legbiztatóbb tehetségű fiatal színészként. Leonardo mégsem erre a filmre a legbüszkébb, hanem az Ez a fiúk sorsára. „Úgy hiszem, akkor döntöttem el igazán, hogy színész leszek. Addig csak jó mulatság meg jó pénzt jelentő munka volt a filmezés. De most együtt játszhattam régi bálványommal, Robert De Niroval.” Leonardót négyszáz jelentkező közül szemelte ki a rendező, Michael Caton-Jones: Ô volt az első választásom, de nem hittem el, hogy ilyen hamar ráleltem az igazira, így aztán hónapokig kutattam Floridától New Yorkig és vissza Los Angelesig. Egy 13 évesen apa nélkül maradt fiú anyja ismét férjhez megy. A mostohaapa kíméletlen kegyetlenséggel neveli a fiút, aki ide-oda sodródik, majd elszökik otthonról és egyedül boldogul. A film legizgalmasabb jelenete, amikor a mostohaapa az általa puhánynak tartott fiút bokszolni tanítja. Valójában szadista módon veri, de a fiú kétségbeesésében végzetes csapást mér kínzójára. E filmben jelenik meg először a Leonardóra oly jellemző dacos arckifejezés. Összehúzott szemhéja alól kivillanó tekintete fájdalmat, elkeseredést és eltökéltséget takar. Nem csoda, hogy a skatulyázásra hajlamos filmrendezők ezután már Leonardóra bízzák a sérült lelkű, zavaros gondolkodású kamaszokat. Ô azonban mindig talál valami eredetit ezekben a feladatokban. Így a The Foot Shooting Party rock zenészében, aki a vietnami behívó elől úgy akar menekülni, hogy a saját lábába lő. Leonardo egy olyan világot mutat be a hetvenes évek ifjúságában, melyet nem ismerhetett, hiszen akkoriban született. „Filmekből vettem tudomást a hetvenes évekről, előzőleg a James Dean-mozikat néztem. Vicces, hogy az anyám és az apám is hippi volt, most meg olyan normálisak.” A Gyorsabb a halálnál kamasza is kisebbrendűséggel küzd, s hogy ezt legyőzze, részt vesz egy pisztolyversenyben. Célja megmutatni apjának (Gene Hackman), hogy ő is valaki. „Nem nagyon akartam elvállalni ezt a mozit. Nem sok fantáziát láttam benne. Aztán megtudtam a szereposztást: Gene Hackman, Sharon Stone - ez már valami.”
Ekkor születtek róla az első pletykák, amelyek Sharon Stone-nal boronálták össze. Ugyan, nem igaz! Semmi! Az újságok mindig hazudnak. A filmben voltak ugyan szexi jelenetek, de ezeket jól megvágták. Így csak egy csók maradt a dologból. „Hát Sharontól valahogy többet vártam... igaz, megharapta a számat.” Ennyit jelentett ez a western DiCapriónak. Nem is aratott sikert a mozi, bár Stone mindent elkövetett, amikor belekezdett produceri vállalkozásába és mindenáron ragaszkodott Leonardo részvételéhez, még a magas gázsit is hajlandó volt kifizetni. Kell nekem a srác. A szerep csak az övé lehet mondta.
Csak pletykák keringtek arról, hogy mindenkivel összeszűri a levet, aki csak a partnernője: Sharon Stone, Demi Moore, Diane Keaton stb. Csak barátok vagyunk mondogatta ilyenkor sejtelmesen. Egy azonban bizonyos: leginkább a manökeneket, a divatbemutatók sztárjait szereti.
River Phoenix kábítószer túladagolás következtében a nyílt utcán összeesett és a kórházba szállításkor el is hunyt. Ez az eset nagyon feldúlta Leonardót. Előtte való nap egyeztek meg ugyanis, hogy hamarosan összeülnek egy kicsit bulizni. „Gyűlölöm a drogokat. Kiskoromban Los Angeles mellékutcáin nőttem fel. Csuda dolgokat lehetett ott az erkélyünkről látni. Kábítószereseket, prostikat, melegeket meg minden. Szóval a mocskot. Anyám napközben dolgozott, én meg a többi sráccal lógtam. Kipróbáltam a marijuanát, de nem ízlett.”
„Nekem nincs szükségem az ilyesmire. Rivert nagyon tiszteltem. Megrázott a halála. Az egyik legtehetségesebb srác volt, akit filmen láttam. Amikor meghalt, tőle örökölte az Egy kosaras naplója Jim Caroll szerepét, aki megint egy zűrös, drogos alak, amolyan sérült fickó, de azután ő is kiemelkedik a bandából és költő lesz. Remélem, ez a filmem nem csinál reklámot a drognak, hanem az derül ki belőle, hogy milyen végzetes már az első lépés is.” |
AJÁNLOM AZ OLDALT
