„Gyerekkori vágyam volt ez”

Martin Scorsese a New York bandái és az Aviator után ismét Leonardo DiCapriót választotta legújabb filmjének egyik főszerepére.

A hongkongi Szigorúan piszkos ügyek csavaros történetének epikus remake-jében Leonardo játssza a "jófiút", aki a rendőrség megbízásából beépül egy mániákus gyilkos (Jack Nicholson) bandájába - miközben Nicholson egy saját emberét építi be a rendőrségbe.


Miért ezt a karaktert játssza?

„Föl sem merült, hogy mást játsszak. Egyszerre kaptuk meg a forgatókönyvet Martyval, és teljesen nyilvánvaló volt, hogy nekem ezt a szerepet kell eljátszanom. Mindketten meg akartuk csinálni a filmet, a többi - ahogy mondani szokás - már történelem. A két főszereplő tulajdonképpen egy érme két oldalát reprezentálja. Annak ellenére, hogy teljesen különböző háttérrel rendelkeznek, nagyon hasonlóak, hasonlóan viselkednek egy adott szituációban.”

Miért szeret Martin Scorsesével dolgozni?

„Először is nagy rajongója vagyok a filmjeinek. Igazság szerint már akkor szerettem volna Scorsesével dolgozni, amikor Robert De Niróval együtt szerepeltünk az Ez a fiúk sorsában (1992). De Nirót nagyon szerettem, ami egyúttal azt is jelentette, hogy Scorsese munkáit is kedveltem, hiszen rengeteg filmet forgattak együtt. De ha jobban belegondolok, gyerekkori vágyam volt ez. Ha annak idején megkérdezik, hogy kivel szeretnék együtt dolgozni, mindenképpen mondtam volna Scorsesét. Aztán voltam olyan mázlista, hogy 2000-ben szerepelhettem a New York bandáiban. És ott kiderült - sajnálom, de ez nem fog túl izgalmasan hangzani -, hogy remekül tudunk együtt dolgozni, jól megértjük egymást, ráadásul hasonló az ízlésünk is.”

Ebben a filmben elég sok az erőszakos jelenet. Elmondaná, milyen volt ezekben részt venni?

„Nem volt könnyű, ugyanis nekem közvetlenül nem volt részem az életem során ilyen sok és ilyen nyers erőszakban. De ha az ember színész, akkor ezt is meg kell oldania. Például úgy, hogy ha nincs az életében olyan, amiből meríteni tudna, akkor fel kell készülni a témából. Bostonban sosem töltöttem hosszabb időt, és tanulságos volt első kézből megismerni a nyolcvanas évek szubkultúráját, az alvilágot, amikor odautaztunk forgatni. Sokkal jobb és élesebb képet kaptunk a figurákról, mintha könyvből ismerkedtem volna meg ezzel a szubkultúrával. Elég érdekes hely, olyan, mint egy mikrokozmosz: mindenki ismer mindenkit, és mindenki tud mindenkiről valami sztorit.”

A színészek mennyire ismerték a film eredetijét, a hongkongi Szigorúan piszkos ügyeket? És a film főszereplőit, Tony Leungot és Andy Laut?

„Nyilván mindenki megnézte a filmet a forgatás előtt. Megnéztük, és nagyon élveztük. De aztán valamilyen mértékben függetleníteni kellett magunkat tőle, ha érti, mire gondolok. Természetesen az alapötlet és a történet váza hasonló a két filmben, ugyanakkor rengeteg hangsúlyos különbség is van. Sok mindent el kellett felejtenünk, mert nem úgy álltunk az egészhez, mint egy remake, hanem mint egy teljesen új film.”

Matt Damonnal hasonló karaktereket játszanak, viszont alig van közös jelenetük. Hogyan sikerült mégis megoldani a figurák hasonlóságát?

„Mint már mondtam, olyanok ők, mint a pénzérme két oldala. Mindketten olyan döntéseket hoznak már a film legelején, amelyek az egész életükre hatással vannak. Számunkra érdekes (és nehéz) munka volt ez, mert szinte végig olyan érzés volt, mintha két külön filmben játszanánk, amelyek csak néha találkoznak, főleg Jack Nicholson karakterén keresztül. Ezért sok múlott a rendezőn, ő segített nekünk. "Mit is csinált Matt abban a jelenetben? Ez hogyan érint engem? Ó... értem, akkor teljesen máshogy kell játszanom az egész jelenetet." Azok a pillanatok pedig, amikor együtt játszottunk... Matt hihetetlenül jó színész, élvezetes volt vele dolgozni.”

És milyen volt Jack Nicholsonnal dolgozni?

„Tipikusan olyan szitu volt, mint amikor az ember valami egészen meglepőt vár Jack Nicholsontól - és ő pontosan ezt csinálta. Úgy értem, a figurában, akit játszott benne volt ez a váratlanság és kiszámíthatatlanság. Vannak olyan színészek, akik automatikusan sokkal többet hoznak ki egy karakterből, mint azt az ember a forgatókönyv alapján gondolná, és Jack pontosan ezt csinálja. Ezért tartja őt évtizedek óta mindenki nagy színésznek, és ezért van az, hogy az emberek mindig beülnek egy Nicholson filmre: látni akarják, hogy mit hozott ki az adott szerepből. És attól, hogy ő ilyen jó, te is jobbnak érzed magad, és jobban átéled a szereped. Volt egy jelenet, ahol mindenféle kelléke volt, és tényleg nem tudtam, hogy mi fog történni. Például akármelyik pillanatban a fejemnek szegezhetett volna egy pisztolyt, vagy fölgyújthatta volna az egész szobát vagy mit tudom én. És ettől a kiszámíthatatlanságtól az én játékom is sokkal hitelesebb és árnyaltabb lett.”