A színész az interjúban Aviator-beli főszerepéről, a repülésről, a sztárság napos, és árnyoldaláról is beszél. A Golden Globe-díj már a zsebében aranylik, az Oscarra-jelölés még előtte áll.

Harminc éves korára Leonardo DiCaprio mindent elért, amiről (film)színész csak álmodhat. Lassan a „hollywoodi tejfölösszájú” imidzset is elhagyja, illetve kiöregszik belőle.

A világ legelismertebb rendezőivel dolgozott olyan kasszadöntögető filmeken, mint a New York bandái, a Kapj el, ha tudsz!, A part, a Sztárral szemben, a karrierjét megalapozó Titanic és persze a Rómeó és Júlia.

Nem rossz folytatás ez egy olyan színésznek, aki a Rémecskék enyhén szólva is megkérdőjelezhető minőségű szériájának harmadik epizódjában debütált.

Úgy látszik, hogy a New York bandáinak forgatásán nagyon „összemelegedtek” Martin Scorsese rendezővel, hiszen két éven belül a második munkára álltak össze.

Az Aviatorban Leo DiCaprio alakítja a főszereplő, Howard Hughes-t, aki sikeres feltalálóként, dörzsölt iparmágnásként és ünnepelt hollywoodi producerként magát az amerikai ideált testesíti meg.

Leo, szívügyének tekintve a mozi megvalósulását, nem csak a főszerepet, de az executive produceri feladatokat is magára vállalta.

- Hogyan jellemezné Howard Hughes figuráját?

- Ő volt az az ember, aki - és most szó szerint kell érteni, amit mondok - mindenre képes volt az álmai megvalósításáért. Szenvedélyesen vetette bele magát az életbe: forradalmasította a filmkészítést, állandóan kísérletezett, minden gyorsasági rekordot meg akart dönteni, minden nőt az ágyába akart cipelni. Engem leginkább az ragadott meg benne, ahogyan szembenézett saját maximalizmusával, később az életét pokollá tevő betegséggel, az őrülettel. Ilyen hihetetlenül érdekes karaktert nem képes író létrehozni, csak az anyatermészet.

- Igaz-e, hogy Ön találta meg a könyvet, amelyen John Logan forgatókönyve alapul?

- Belebotlottam és igen, miért is tagadnám, beleszerettem a munkába, alig vártam, hogy lehetőséget kapjak a szerep eljátszására. Minden emberben él valamilyen kép Howard Hughes-ról - hiszen korának ismert figurája volt -, ami megnehezítette a dolgomat. A kihívást így az jelentette, hogy a lehető legautentikusabban alakítsam a szerepet. A filmben a korai éveire fókuszálunk, arra, hogyan valósította meg egyik eszement álmát a másik után, amikor úgy érezte, hogy az egész világ a lábai előtt hever és csak arra vár, hogy meghódítsa. És akkor közbelépett az őrület…

- Hogyan sikerült egy ilyen remeteéletű figuráról információkat gyűjtenie?

- Először is le kell szögeznem, hogy karaktereket játszunk, szóval próbáltam minél több információt beszerezni róla, de hozzátettem a saját érzéseimet, meglátásaimat is a figurához. Elolvastam az összes fellelhető könyvet, ami az életéről szól, megpróbáltam a lehető legtöbb emberrel beszélni, aki ismerte. Így jutottam el többek között Jane Russellhez, vagy a volt feleségéhez, Terry Moorehoz. De az igazán nagy segítséget a szenátus iratai jelentették. Hughes nagyon közismert ember volt, mégis olyan magának valóan élt, hogy a magánéletéről alig-alig maradtak fenn emlékek. Olyan volt mint egy robot, mint egy műszaki kütyü.

- Mindemellett nemzeti hősként tartották számon.

- Az első amerikai milliárdos volt, nagyon befolyásos iparmágnás és producer, mindenhova elért a keze. Ám a film nemcsak a munkában elért sorozatos győzelmekről és diadalokról, hanem Hughes magánéletéről is képet fest. Bemutatjuk Hollywood két legendás színésznőjéhez, Katharine Hepburn-höz (Cate Blanchett játssza – a szerk.) és Ava Gardnerhez (Kate Beckinsale játssza – a szerk.) fűződő kapcsolatát is, vagy a Pan American befolyásos vezetőjével, Juan Triplle-lel (Alec Baldwin alakítja – a szerk.) folytatott heves küzdelmét.

- Szerettem volna felmenni és kipróbálni a képességeimet, elvileg a szerződésemben is ez állt, de a biztosító nem engedte. Elképzelhetetlennek tartották, hogy néhány héttel a forgatás előtt ősöreg harci gépeken gyakoroljak, hozzáteszem életemben először. De mindenképpen meg akartam tapasztalni, hogy mit érezhetett a kisgépben, így szimulációs gyakorlatokon vettem részt. Mennyei volt, nem csodálom, hogy állandóan repülni akart, és bármilyen bársony karosszéknél jobban kedvelte a fapados pilótaülést.


- A filmen Cate Blanchett, mint Katharine Hepburn erősen felvázolja a hírnév hátulütőit, a sztárság negatívumait. Ön hogy vélekedik erről a kérdésről?

-  Mindennek vannak jó és rossz oldalai is. Az ismertséggel együtt jár, hogy sok mindent megtehetek és megkapok, amiről mások csak álmodozhatnak, de persze a magánéletemet nehezebben élem, mint a hétköznapi emberek. Viszont utálok arról panaszkodni, hogy „jaj de nagy sztár vagyok, mindenhova követnek, nem tudok elbújni a fotósok elől”. Az én számból ezek a szavak olyan idegenül hangoznának, habár nagyon is meg tudom érteni, miről van szó. Én szerencsésnek érzem magam, és igyekszem nem nyafogni.